-
by Dr. Medgyaszai Melinda
Az eredeti himlővírushoz hasonló orthopoxvírus okozza. Először fogságban tartott majmokon mutatták ki 1958-ban. Emberi fertőzésben kórokozóként először a Kongói Demokratikus Köztársaságban 1970-ben ismerték fel.
A WHO adatai alapján 2020-ban 4594 feltételezett eset fordult elő világszerte, 171 haláleset (3,75) következett be.
Az inkubációs idő 5-13 nap, de akár 21 napig is tarthat. Korai tünetek: láz, fejfájás, izomfájdalom, hátfájás, nyirokcsomó duzzanat, hidegrázás, fáradtság. A láz megjelenését követően kiütések keletkeznek kezdetben a kézen, kezeken és lábakon, majd szétterjednek az egész testre, megjelenhetnek a szájban, a genitáliákon és a szaruhártyán is. A pusztulák elhegesedése után a bőr akár nagyobb részletekben is leválhat. A tünetek általában egy hónapon belül enyhülnek, a „tankönyvi” letalitás 10%. A gyermekek kifejezetten érzékenyek a fertőzésre.
Mivel a kiütés nem túl jellegzetes, hasonlít úgy a bárányhimlő, mint a kanyaró kiütésekre, illetve az orthopoxvírusok hasonló antigénjeire kimutatható antitestek nem különíthetők el, ezért a fertőzés PCR vizsgálattal igazolható.
Az emberre jellemzően a fertőzött vadállatról: főemlősről vagy rágcsálóról kerül át a fertőzés Közép- és Nyugat Afrika őserdejeiben, de ember-ember átvitel is előfordulhat. Az Ebolához hasonlóan ehhez szoros közelségre van szükség a kialakult léziókkal, testnedvekkel, légúti cseppekkel és fertőzött ruhaneművel.
Jelenleg nincs specifikus kezelése, azonban az orthopoxvírusok ellen engedélyeztek anno antivirális gyógyszereket, pl. a tecovirimatot.
Létezik ellene védőoltás, mely 85%-ban hatásos, de az előző elsőgenerációs vakcina már, az új (2019) pedig még nem hozzáférhető szélesebb körben .