-
by Dr. Medgyaszai Melinda
Összességében fertőzőbb, jobban kezelhető és általában jobban kiszámítható: az új koronavírus kezd hasonlítani az influenzára.
Azért közönséges vírusnak ne nevezzünk egy olyan kórokozót, aki egyedül az USA-ban 1 milliónál több embert ölt meg 2 év alatt. A SARS-CoV-2 egyelőre nem mutat kiszámítható szezonális ingadozást: az omikron éra alatti csökkenés-emelkedés a variánsoktól függően keletkezett. De vannak kedvező jelek.
A pandémia elején ismert jelenség volt a szuperterjesztés. 2020-ban Japánban megállapították, hogy az új fertőzések döntő többségét rosszul szellőztetett belterekben pl. éttermekben, edzőtermekben szerezték. Ennek alapján alakították ki a három C stratégiáját: elkerülni a zárt tereket (closed spaces), a tömeget (crowded places) és a közeli kontaktust (close-contact settings).
De ahogy a variánsok megjelentek az Oshitani professzor vezette kutatócsoport változást figyelt meg a kórokozó terjedésében. A vidéket, falvakat, melyek elkerülték a korábbi hullámokat, szinte elárasztotta az omikron csoportos fertőzéseket hozva létre iskolákban, ápolási intézményekben. Ezen felül az omikron a háztartásokat is jobban fertőzte: ha valaki hazahozta, jellemzően valamennyi ottlakó megfertőződött. Hasonló eredményre jutottak norvég és amerikai kutatások is: az omikron megjelenésével a szuperterjesztés jelentősége csökkent. Nem arról van szó, hogy a szuperterjesztő megszűnt volna, hanem arról, hogy az omikron immár mindenkit erősebben fertőzővé tesz. A megértés szempontjából nagy fontossága lenne a kontaktkutatásnak, mely sajnos Hon Kongban megszakadt a mindent elárasztó újabb hullám miatt, hiszen míg 2020 év végén napi 100 új esettel dolgoztak, az ötödik hullámban napi 50-100 ezer esettel kellett megküzdeni.
Több kutató szerint a meredekebb, rövidebb hullámok, melyeket a delta és az omikron okoz egy lehetséges influenzaszerű tulajdonság előjelei. Lehetséges, hogy a továbbfertőzés az egyedi irányába fordul a kluszterek felől.
Az eredeti SARS-CoV-2 törzsek becsült diszperziós paramétere a „k” 0,1 volt, az esetek kevesebb mint 20 %-a fertőzött tovább. Ez lényegesen alacsonyabb volt, mint a pandémiás influenzáé a maga 1 körüli k értékével: 1918-ban a fertőzések legalább 60%-ban megbízhatóan átugrott a következő gazdára. Egy közelmúltbeli modellkísérletben a delta k értékét 0,49-nek találták azzal, hogy sokkal kevésbé „támaszkodott” a szuperterjesztő eseményekre – az omikron modellezésén jelenleg dolgoznak. A rossz hír ezzel kapcsolatban az, hogy az előzetes becslések alapján az omikron esetében igen rövid expozíciós idő is elégséges a megfertőződéshez, annyire kevés, hogy a szellőztetésnek nem lesz esélye eltakarítani a vírust a levegőből. Ezért több kutató a germicid ultraviola sugárzás használatát javasolja, mely képes azonnal elpusztítani a vírust a légtérben. Ez az új technológia lenne hivatott és alkalmas nagy beltéri események biztonságosabbá tételében, ahol az étkeztetés miatt a maszkhasználat nem lehetséges.
Természetesen a megbetegedések kialakulása szempontjából nagyon fontos a másik tényező: a gazdaszervezet, annak immunitása, kapcsolattartási szokásai. Az eddig tapasztalatok alapján lehetséges, hogy a populáció fogékonysága fontosabb kérdés, mint a vírus változásai.
Ez azt jelenti, hogy bár a SARS-CoV-2 egyre fertőzőbb lesz, azonban egyre kisebb és folyamatosan csökkenő része a populációnak az, aki soha nem találkozott még a vírus valamely alkotóelemével. A legtöbb ember vagy előzetes infekció, vagy vakcináció, vagy ezek kombinációja kapcsán rendelkezik valamilyen szintű immunmemóriával, mely képes lehet leküzdeni a fertőzés legsúlyosabb következményeit. És ez pontosan az, ami akkor történt, mikor a pandémiás influenza szezonálissá vált. De! Még messze nem vagyunk ott. Az elmúlt dekádban a szezonális influenza átlagosan 30 ezer ember halálát okozta, míg a COVID-19 csak 2022 első négy hónapjában 148 ezer embert ölt meg az USA-ban. A múlt évben a COVID-19 a harmadik leggyakoribb halálok volt az USA-ban a szívbetegségek és a rák mögött.
De talán nem vagyunk olyan messze. A vakcinák, hatékony kezelések sokak számára megakadályozzák fertőzés halálos vagy súlyos szövődményeket okozó kimenetelét – ugyanakkor immunkompromittált páciensek milliói még mindig veszélyeztetettek. Az összejövetelek kevésbé szignifikánsak a pandémia jelen szakaszában, azonban a szuperterjesztő események lehetősége változatlanul fennáll. Ráadásul akik eddig elkerülték a vírust, és most kezdenek társaságba járni – kiváló lehetőséget kínálnak a vírusnak.
Érdekes felvetés: elképzelhető, hogy az influenza esetében is szerepet játszanak szuperterjesztő események, azonban ezt nem vizsgáltuk olyan mélységig, mint a SARS-CoV-2 esetén. És persze egy fontos – természetes – azonosság: a vírusok evolúciója.
A VOC-ok kialakulásával kapcsolatosan fontos megjegyezni, hogy kifejlődésük nem lineáris: a béta nem az alfából, a delta nem a bétából fejlődött ki. Kialakulásuk minden esetben a kompetitív előnyön alapult egymástól függetlenül, az omikron esetében is. Az omikron egyszercsak megjelent Dél-Afrikában 2021 elején, elképzelhető, hogy immunkompromittált páciensben, vagy akár egy másik fajban alakult ki.
Ugyanakkor az omikronnak azóta több változata is megjelent, a legfontosabbak: BA.1., BA.2., BA.4., BA.5., melyek azonban ugyanazon induló állapotból alakultak ki. A mutációknak ez a létra-szerű akkumulációja már sokkal jobban hasonlít az influenza evolúció jellemzőire. Általánosságban ez egy olyan „drift” (kvázi sodródás), mellyel a vírus az immunitás kikerülése és a magasabb fertőzőképesség felé halad nagyobb változások nélkül. Ez lehet jó hír, hiszen egy stabilabb, kiszámíthatóbb evolúció megkönnyíti a vakcina/booster fejlesztést a következő 6-12 hónapban várhatóan cirkuláló vírus-verzió ismeretében. Azért azzal legyünk tisztában, hogy senki nem tudja, mit fog csinálni a vírus legközelebb. Ahogy az influenza esetében is előfordul a „shift”: a hirtelen genetikai változás, mely pandémiás potenciált hordoz magában (l. H1N1), úgy ez a SARS-CoV-2 esetében is előfordulhat.