-
by Dr. Medgyaszai Melinda
Nyelvhasználat, kifejezések
Az első dolog, amit megtanultunk, hogy a nyelv, a kifejezés számít. Két példát hoz: a villámgyors vakcinafejlesztést és a boostert, melyet politikusok előszeretettel használtak. Az első esetben megijesztették a pácienseket azzal, hogy nem kidolgozott termékekről van szó, holott a vakcinák szolid, sok év alatt kimunkált evidenciákon, módszereken alapulnak. A „villámgyorsaság” igazából a gyógyszeripar által beleölt milliárdok okozta felgyorsulás. A másik a booster. Sok ember azt gondolta: hmm, akkor ez önkéntes, nem biztos, hogy szükségem lenne rá. De lássuk be: a COVID-19 vakcináció egy három oltásból álló sorozat, mely megelőzi a kórházba kerülést, elhalálozást.
Tudomány vs etika
A másik fontos üzenet, hogy a pandémia nem tisztán a tudományról, hanem értékítéletekről is szól. A tudomány nagyon jól teljesített a pandémiában, a vakcinák működtek, a maszkhasználat segített, a tesztelés hasznos volt a fertőzőforrás elszigetelésében. Amivel nagy problémák voltak az az etika és az értékek. Mikor valaki azt mondja: „Szabad akarok lenni: oda menni ahova akarok, azt csinálni amit akarok, még pandémiában is.” – az nem elfogadható interpretációja a liberalizmusnak. Nem mehetsz oda, ahova akarsz, nem csinálhatod, amit akarsz, ha ezzel veszélybe hozol valaki mást. Ez ilyen egyszerű. A szabadság korlátozott, amikor fennáll annak a veszélye, hogy másoknak kárt okozol.
Ha megfertőződtél és tudsz róla, akkor kötelességed védeni a többieket. Alapvető cél egy társadalomban a többiek védelme, ugyanezt az elvet követjük autóvezetés közben, vagy amikor gyermekülésbe ültetjük gyermekeinket. Számos területe van az életünknek, ahol szabadságunk korlátozott, ez társadalmi létünk része. Nem mondjuk azt, hogy holnap bátran autózz az út azon oldalán, ahol csak szeretnél.
Egészségügyi üzenetek
Tudományos és egészségügyi közösségeink nem voltak túl jók a kommunikációban. Nagyon sokan nagyon komoly erőfeszítéseket tettek a médiában, kiemelten a szociális médiában, harcoltak a téves és káros információk ellen. Fontosak a magas szintű üzenetek a nemzeti médiákban, kiadmányok, dokumentumok a sajtóban – azonban a harcot a népegészségügyi kommunikációban a területen kell megvívni. A hamis információkkal házalók az iskolákban, templomokban, közösségi találkozókon és fórumokon aktívak. Több helyi emberre van szükségünk, akik a helyi közösségben képesek átadni a fontos üzeneteket, válaszolni a kérdésekre, megbízható forrásként szolgálni egy adott közösségben.
Vakcina elosztás
Keletkezett egy mítosz, hogy a gazdagok elárulták a világ többi részét, mert magukat vakcinálták. Ez nem ilyen egyszerű. Ha a vezető korrupt és árulni fogja a vakcinákat a legtöbbet ígérőnek, vagy nincs hűtőkapacitás, nincsenek utak, képzett személyzet, ellenben vakcinaellenes információk vannak – a védőoltás nem lesz sikeres. Az infrastrukturális kihívásokat kell jobban megoldanunk ahhoz, hogy vakcinálni tudjunk. Gondoljunk csak háború tépte országokra: senki nem fog ott védőoltás kampányt szervezni.
Tesztelés, ellátási lánc
Karantént rendeltünk el, egységesen bezártunk iskolákat, közösségi tereket – ahelyett, hogy teszteltünk volt. Olyan tesztelésre van szükség mely olcsó, elérhető, rendszeres. Naponta tudtuk volna tesztelni a gyermekeinket, ahelyett, hogy bezárjuk az egész iskolát.
Az általános karantén és az izoláció – értékes eszközök, azonban a modern társadalmakban nem praktikusak. Teszteléssel élhető világot tudtunk volna fenntartani.
Nem volt védőfelszerelésünk – ez elfogadhatatlan. Készleteink kell legyenek, akárcsak biztonságos beszállítási láncaink.
Ez egy légúti kórokozó – itt az ideje, hogy nagyobb súlyt helyezzünk a légtér megtisztítására a kóházakban, ápolási otthonokban, munkahelyeken és iskolákban. Ez komoly gyengeség a rendszerünkben – ki kell javítanunk.